Szürke Angbang és az internet legmélyebb bugyrai
- vagyis lesz itt minden kérem szépen, Tolkientől a Szürke 50-ig -

Az emberiségbe való hitem elvesztése visszarángatott a klaviatúra elé.

Oly mértékű jelenleg a reményvesztettségem, hogy azt már nem tudom magamban tartani.

Hosszú írás lesz,

 szóval kedves olvasóm szerezz magadnak némi hideg élelmet és valami koffeindúsat.

Igyekeztem kimaradni a Szürke ötven árnyalati című iromány keltette lázongásból. Bevallom nem is olvastam a könyvet, és fogadom, hogy nem is tervezem. Bármi amit írok a Szürkéről kizárólag a film valamint a neten talált részletekből ered. Azonban a sors keltette Passzát-szél elém fújta a következő óvszerbe foglalt csodát. A címét nem tudom… nem is érdekel, csupán a JOY oldalán szaladtam bele. A linkjét a bejegyzés végén találjátok, és én ezzel bele is vágnék.

Kiábrándítónak találom, hogy manapság igényes szexuális töltettel rendelkező regénynek titulálják a Szürkét, és az általa elindított borzalmakat. Ha az ember az interneten körbenéz igényesebb olvasnivalóra bukkan a különböző honlapokon (Merengő, AFS, Fanfiction.net). Fiatal kezdő íróktól érkeznek meglepően jó és élvezhető írások, de amiben ezek jobbak, hogy képesek szólni valamiről. (persze akad itt is kivétel, és én is írtam már olyat, ami csak ’arról’ szólt) Nem egy szerencsétlen nő vergődését nézhetjük végig benne. Bevallom, én nem szeretem, hogyha egy romantikus történet fő tetőpontja, hogy a főszereplők összejönnek. Persze erre is ki lehet élezni egy nagyszerű cselekményt. Lehet olyan konfliktust beletenni, ami szinte lehetetlenné teszi ezt a dolgot. Tényleg érdemmé téve ezt a kapcsolatot. Erre az egyik klisé indítás a király és egy egyszerű lány kapcsolata. Ezt rá is lehet húzni a Szürkére is. Grey a királyfi és Ana a hétköznapi tucatlány. Nehogy az olvasónak nehéz dolga legyen az azonosulással. Ebből viszont még mindig ki lehetne hozni valamit, de nem.

Klisétömkeleg közepén az a legnagyobb fordulat, hogy Ana otthagyja a pasit… és én ezzel teljesen egyetértek. Jól tette… és itt véget is érhetne ez a történet, vagy még annyit leírni, hogy Szürke zaklatja a lányt. Ana természetesen feljelenti a rendőrségen, bár ez minden bizonnyal egy ejnye-bejnyével végződne. Minden esetre… én ebből nem Happy Endet kerekítenék az biztos. Viszont ez az én furcsa gondolatmenetem, sajnálom.

Visszatérve az aktuális Szürke 2.0-ra, ebben sem tűnik több mondanivaló. A cikket elolvasva rögtön egy kérdés merült fel bennem. Ezt komolyan kiadják? Mármint a Szürke szinte pont ugyan ez volt. A cikk csak az erotikus részekre tér ki, de az annyiban más, hogy egy határozottabb csajjal van dolgunk. Ugyanúgy a női lealacsonyodásra utal és a férfi istenítésére. Az utóbbit még el tudom képzelni életképesebb dolognak, hiszen ha az ember isten igazából szerelmes, akkor a párja mindent úgy csinál, ahogy a nagykönyvben meg van írva… Akkor is úgy láthatja, ha mégsem úgy történik. Ez a helyzet azonban tart… egy nagyon rövid ideig. Utána elnézzük a hibákat és próbáljuk kijavítani együtt, nem pedig továbbra is elfogadni a pasit akkor is, ha széket tör a hátunkon. Ez a fajta túlidealizálása egy alapvetően tökéletlen lénynek – hiszen nincs olyan, hogy tökéletes – pontosan azon a szinten van mint a mostani pornófilmek. Ott minden úgy történik, ahogy kell. A csaj és a pasi is élvezi a három napon át tartó akciót, majd frissen fésülve alszanak el egymás kezei között. Az egyetlen probléma az, hogy a valóságban ez nem így működik. Ugyan ez az érzés fogott el a cikk olvasása közben.

Leírhatják virágszirmokkal meg méztől csöpögősen, de ezzel csak félrevezetik az embereket. Nem gondol abba bele senki, hogy akik nem tudnak erről semmit, tényleg elhiszik, hogy ezt ők is élvezetik. Nem minden ember van tisztában a saját határaival, főképp a fiatalok. Az ifjabb generációk manapság amúgy is túl korán érnek, és ezt nem lassítja le az ilyen könyvek megjelenése (bár szerintem ők pont nem a könyvektől olyanok amilyenek. A hypeolás sokkal többet árt). Jártam már úgy, hogy 13 éves kisfiúk kértek fel internetes beszélgetés keretein belül egy keringőre. Jelentem alássan 23 éves vagyok, és először elszörnyedtem ezen, majd reményvesztettséget éreztem, nem olyan mint most, sokkal rosszabbat. Gondolkoztam mi okozhatja, hogy a gyerekek ilyeneket tesznek. Lehet okolni az internetet, a rossz példaképeket, a legtöbbek számára elérhető technikai vívmányokat, és nem utolsó sorban a szülőket. Nem akarok beleszólni senki nevelési módszereibe, mert nincs jogom hozzá, csupán a saját példámon mutatnék be pár elfeledett dolgot. Nagyon korán kezdtem el számítógépezni. Játszottam mindenféle játékkal, és idővel szabadon internetezhettem is. Nem abból állt a délutánom, hogy ültem a gép előtt, és mindenfélével szórakoztattam magam. Nem volt saját gépem, így kénytelen voltam megtanulni osztozkodni az egyetlen számítógépen a saját anyámmal. Ebben az volt a jó, hogy szigorú szülőként, nem nagyon mertem vele vitatkozni. Találtam magamnak más tevékenységet, amivel elfoglaltam magam, míg felszabadult a gép. Zenéltem, rajzoltam olvasgattam a könyveket, amiket anyu vett. És itt kitérnék egy fontos dologra. Csak olyan dolgokat használtam, amiket a szüleim vettek, tehát valamennyire ellenőrizve is voltam.  

Természetesen a pornó és a többi dolog engem sem került el. Emlékszem az első tényleges pornót unokanővéremmel néztem meg (talán 12-13 évesen), miután kikérdeztek, hogy tudom-e mit csinál a nő és a férfi egy pornófilmben. Megválaszoltam, hiszen hallottam már több helyről is, milyen filmek ezek. Megnéztem és valahogy nem ragadott akkor még magával. Valamint tudtam, hogy otthon ezt senki nem tudhatja meg. Azt nem mondom, hogy pornót nézni/olvasni bűn. Nem játszom én sem a szentfazekat, aki tiltakozik ez ellen. Kell hozzá egy bizonyos tudás, miszerint ez a valóságban nem feltétlen így működik. Hisz amit el lehet rontani, azt valaki valamikor biztos el is fogja. Murphy is megmondta. Ezért van, hogy sokan élik meg az első alkalmat kudarcként, és elképzelhető, hogy a többit sem tudják majd élvezni. Természetesen ennek az ellentettje is létezik, illetve van akinek felváltva jut mindkettőből. De ez így normális.

Kissé eltértem a főszáltól úgy érzem, szóval vissza is térnék a cikkhez egy gyors elemzés erejéig. Itt majd lesznek beemelések is, hogy egyszerűbb legyen prezentálni a dolgokat.

Figyelem az alábbi idézetek tartalmaznak minden kutyafülét, úgyhogy a kisebbeket küldjétek el Hawaiira.

„Blake segítségével vagy nélküle, majd én kitalálom, hogy lehetek alávetett.”

Először ekkor tartottam egy teaszünetet, lenyugtatva magam, és ellazítva ökölbe szorult kezem. Értem én, hogy a nőnek alárendelt szerepet osztanak, minden sarkon látni ilyet az írások földjén (én máshol is). Bizonyára vannak ilyen élő nőszemélyek, akik így gondolkoznak a dolgokról, és ők valószínűleg beleegyezve bólogatnak a mondat igazságtartalmára. Viszont én felháborítónak tartam az önbecsülés és a tartás eme hiányát. Nem tudom, melyik tábor tagjai vannak többen, de én ezt a meghunyászkodást sértőnek és megvetendőnek érzem. Szóval miután megdumáltam magammal, hogy főszereplő nőnkben annyi a tartás, mint a legvékonyabb nejlonzacskóban, teámat szürcsölgetve olvastam tovább főszereplőnk vergődését.

„Felnyögtem, imádtam az ízét, testének fenséges aromáját.”

Itt csak a megfogalmazás vágott falhoz. Ennyire csöpögősen megírni ezt a mondatot, melyben a két mondatrész konkrétan ugyanaz, nem lehetett volna másképp.

Most pedig következzen a személyes kedvencem, melyet barátnőimmel továbbgondoltunk:

„– Azt akarom, hogy basszál szájba…”

Szólalt meg főhősnőnk. Ezt a mondatot szerintem fizetős lányokon kívül nem sokaktól hallani. Értem én hogy mazochista a lelkem, de ilyet nem írunk bele könyvbe. Ezek a megszólalások ne legyenek követendő példák egyetlen olvasónak sem.

„- Azt akarom, hogy basszál szájba. A kezeddel irányíts. Mutasd meg, mire vágysz. – A szavak úgy törtek fel belőlem, akár egy utasítás, de nem bírtam megállni. Meg kellett értenie, hogy készen állok rá.

– Egyetlen átkozott szavamra sem figyeltél.”

Az egyetlen pozitívuma a nyomorult cikknek ez a kis rész, ami a csodás mondatot követi. Itt legalább olyan dolog történik, ami nem úgy megy, mint ahogy elképzelték. De a cikk vége felé nem érzem, hogy történt volna bármi változás. A csaj ugyanúgy maradt mazochista a srác pedig egyre jobban vadul.

Történetét tekintve (feltehetően van) a cikkből sok nem derült ki, de ez is egy dugós könyvnek tűnik, amiben semmi más nem történik. Ha ezt tudom, akkor miért is vagyok felháborodva? Mert nem hiszem el, hogy az egész világon nincs egy jobb, igényesebben megírt és kevésbé idealizáló történet. Ezért érzek némi haragot és kiábrándultságot a mostani könyvekkel kapcsolatban, mert akik szerették a szürkét ezt sem fogják megvetni, de ha ez is kap egy filmet… elmegyek panaszt tenni.

Nos most hogy a cikkel végeztem, engedjétek meg, hogy egy hozzá jobban kapcsolódó dolgot vitassak meg magammal. Ez pedig az internet bugyrában csak Angbang-ként emlegetett Tolkien történeteihez kapcsolódó párosítás. Pontosabban Melkor (Morgoth) és Sauron párosa.

Az utóbbi hetekben beleszaladtam egy nagyon rövid értekezésbe tumblr-ön. Miszerint az angbang fancuccok kissé eltolódtak az erotikusabb motiváció felé. Én ezt inkább az írásokban látom, mivel én annyira a rajzos részlegből pár emberrel foglalkozok. Írások terén viszont nem válogatok ezért is futok bele gyengébb és erősebb alkotásokba. Sokaknál azt veszem észre, hogy Sauron egyetlen motivációja a sötét oldalra való csatlakozáshoz nem más, mint Melkor vonzereje. Mármint egy nagy hatalommal bíró karakter, azért hagyja ott a jókat, mert Melkor jó az ágyban… Egyszerűen nem tudom elképzelni. Ilyen apró motiváció nem elég ahhoz, hogy az idők végezetéig magára haragítsa az egész világot. A világuralom pedig túl… egyszerű megoldás lenne.

Sok jó megoldást látok erre. Phobs Sauronja Melkor azért követi mert az aki, és ott azért érződik a vonzalom, melyet irányába érez. Frecklesordirt (Deviantart) képregényében Sauron vagyis Mairon - ahogy Valinorban hívták – inkább a szabadság és az új, néha félelmetes dolgok felfedezésének motiváló ereje sodorja Melkor mellé. Ez a történetszálat inkább érezném életképesnek, mint az ágymelegítő leányálmot. Itt is egy dolog van benne ami kell, ez pedig a tartás. Úgy tűnik ez a cikk erről fog szólni minden kanyarban.

Tegye fel a kezét az a rajongó, aki Középföldét fenyegető nagyurat egy hisztis meleg srácként tudja elképzelni! Nem látok jelentkezőket, bár mernétek feltenni a kezeteket egy ilyen vacak szentbeszéd után amit prezentáltam.

Én egyenlőre nem ezzel a párossal foglalkozom, viszont imádom őket, mert kapcsolatukat jó elképzelni. Belegondolni, hogy a nagyon vicces és a véresen komoly végletek között mozog, mert Melkor egyszerűen nem akarom teljesen komolynak ábrázolni. Sauron pedig a lehető legmesszebb áll a vernyákolástól, és az állandó megalázkodástól. Bár abban biztos vagyok, hogy nem ugrana Melkor torkának, hiszen elég okos hozzá, hogy tisztában legyen az erőviszonyokkal…

Lassan az összegzésem végére érek, és már az idegrángásom is kezd alábbhagyni. Aki eddig eljutott annak minden elismerésem, hiszen végigrágta magát ezen a rengeteg agymenésen amit a mai napon produkáltam.

Szép munka volt kedves olvasóm!

Ahogy ígértem a cikk linkje:

(további linkekért írjatok kommentet, vagy tudjátok a Google a barátotok)

Meredith Wild: Rád kattanva című alkotásáról írodott cikk a JOY oldalán:

https://www.joy.hu/szerelem/48897-meredith-wild-rad-kattanva?utm_content=bufferc6deb&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=joy_facebook

Az esetleges olvasóktól elnézést kérek, hogy az utóbbi időben (ami nem olyan kevés, mint hittem) nem jelentkeztem, azonban ezt most igyekszem bepótolni.

Azonban haladjunk sorban.

Vagy mégsem... majd máskor, mivel van egy fontos bejelentenivalóm.

A mai napon végeztem az egyetemen, illetve csak az alapképzésen. Délelőtt volt a végtelen beszédekkel tarkított diplomaosztó, melynek keretein belül magam is kézhez kaptam a kis oklevelemet. Mostantól hivatalaosan is képi-animátor vagyok :)

A hétfői záróvizsgámat követően első dolgom volt valamivel megjutalmaznom magam, így szobatársammal felkerekedtünk, és megnéztük a moziba a Jurassic World-öt, ahogy azt illik moziban, 3D-ben.

Ennek azért volt némi előzménye. Ezt a csodás programot egy pár nappal korábban, szombaton ejtettük volna meg, azonban a mozi tele volt. Mármint a jegypénztárnál sor volt, a büféről ne is beszéljünk, agy aznap fülünket-farkunkat behúzva kullogtunk vissza a kollégiumba. Kedden viszont biztosra mentünk. Előre megvettem a jegyeket, időben érkeztünk... Természetesen ekkor nem volt kilóméteres sor, csuplán egy picike.

A filmről olvastam a neten hideget-meleget, azonban én összesítésként mondok rá egy "jó volt"-ot. Nekem tetszett, és jó szórakoztam a vége pedig tényleg elképesztően laza volt, bár a sírással kísért röhögőgörcs kerülgetett az epikus harc végére. Szereplőkről igyekszem rövid értékelést tartani, szóval a sor kezdem is Owen Grady (Chris Pratt) karakterével, aki a történet egyik főhőse. Első körben a neve ütött szíven, csupán egy egyéni probléma miatt. Az Owen nevet választottam az egyik karakteremnek a szerepjátékban, amint egy korábbi cikkben említettem. Aaron és Scott mellett Owen volt a harmadik karakterem, és ezekre a nevekre kiélesedtek az érzékeim. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha egy film stáblistájában van egy a fenti nevek közül, azt meglátom. Owen mondjuk nem olyan sűrű, ha a Scott-hoz mérem, ami szinte minden filmben bent van. Eltekintve ettől a hülyeségemtől, maga a karakter nekem szimpatikus volt, bár kiemelkedő érvetnem tudok felhozni mellette.

A következő szereplő Claire, aki meglepően szimpatikus volt karrierista létére, bár nem tagadom, hogy egy ilyen parkban én is az lennék, csak más okból. Visszatérve a karakterére, tényleg nincs vele semmi gondom, leszámítva a lábán lévő tűsarkút. Én nem vagyok az a magassarkúhoz szokott ember, szóval ebből nem tudok kiindulni, azonban az tény... egy ilyenben nehéz futni. Fájdalmas a viselése hosszútávon, és tényleg nincs az a szuperképesség, mely segít elszaladni egy T-rextől. Bár elképzelhető, hogy én vagyok túl alulképzett magassarkú-hordásból.

Most jön az egyik dolog, amint mindig utáltam a JP-filmekben.

A gyerekek.

Értem én, hogy aggódnia kell a nézőnek vagyis a szülőknek, de ez az én szememben 1-2 életképtelen karakter, akiket mindig vagy megmentenek, vagy mázlijuk van. Karaktereik jellemző jegyeket mutatnak. Ha testvérekről van szó, van egy aki imádja és ismeri a dínókat, a másik viszont azt sem tudja hogy voltak ilyenek. Ha egyke gyerekről van szó, akkor a fenti kettő közöl az egyik opció áll fent. Egy közös pontjuk azonban van... mindenkinek a szülei elváltak/elválnak.

Végezetül a kedvenceim, maguk a dínók. Érdekesnek találom őket, bár tényleg csak vannak a filmekben. Olvastam, hogy szinták a JW-öt hogy az egész 3D, azonban én ezt nem bánom. Egységes látványvilágot és szabadabb megoldást biztosított az alkotóknak, mint hajdanán az első film. Kivitelezésileg az elismerés nyilván az elsőt illeti, az akkori körülmények miatt, valamint maga az ötlet megvalósítása miatt is. Én azonban 2015-ben nem vetem meg a JW-öt mert 3D-t használt.

Az őslények közül természetesen nekem is a raptor osztag lett a kedvencem, bár én mindig is jobban csíptem őket. A T-rex is azért elég menő, ezt elismerem, azonban mostantól szilárdan kiállok a raptorok mellett. :D

Történet nekem tetszett, és kétszeri megnézésben felfedeztem a katonai vonalat, melyen a folytatás alapulhat (alapulni fog, ha információim helyesek).

Pár szóval lezárva ezt a kissé kaotikus és rövid elemzést...

Maga a film jó, de vannak benne hibák. Minden esetre én nagyon élveztem.

Az előző bejegyzésre érkezett egy válasz, melyet nagyon szépen köszönök :)
Szóval ezt a jószokásom megtartom.

Íme az újabb kérdés:
Nektek hogy' tetszett a Jurassic World?
Illetve arra lennék kíváncsi, titeket zavar-e a filmekben egyre jobban elterjedő 3D animáció/grafika/látvány?

Szerintem mára zárom soraimat, de nem ígérem, hogy hamarosan visszatérek... de gyakrabban az biztos :D

Mindenkinek szép napot!

Nos.

Mindenkinem sikerekben gazdag 2015-ös évet kívánok. Remélem sokaknak jól telt az eddig eltelt idő.
A vizsgaidőszakom lassan a végéhez közeledik, melynek örömére gondoltam jelentkezem egy aprócska helyzetjelenkezéssel.

Miután ismét relatíve lett szabadidőm, elkezdtem töprengeni különböző dolgokon. A diplomamunkám is egy a sok közül, de azon belül még nem jutottam semerre.

Viszont barátaimmal úgy döntöttünk elkezdünk egy új történetet írni a szereplőinkkel. Most a fantasy irányába tértünk el, ami nekem jó hír. Az első megbeszélésnél viszont rádöbbentem, hogy hárman hányféle infót tudunk a különböző legendékról és lényekről. Sok forrás és válozatos információtenger miatt nem tudtuk egy közös cél felé irányítani a karaktereket. Végül egy fél estén át tartó beszélgetés következtében ez változott. Miután meglett már a közös pontot is kitaláltuk, ahol a karaktereinket összehozzuk. Nekem ilyen szempontból könnyebb dolgom volt, mert az én párosom mindkét része az én szereplőm, így nem nagyon kellett kivel egyeztetnem.

Aaron egy furcsának számító nephilim lett, míg Barni egy... vagyis 'A legbénább Kaszás'. Párosításnak úgy döntöttem így jó lesz. Egy magasabb rangú féldémon, aki nagy érdeklődést mutat az emberek világa iránt. Apja végül felküldi őt, mivel a pokol többi lakója nem igazán szívlelik angyali származása miatt. Aaron felmegy, de az első "ember" akival találkozik Barni lesz. A kaszás meg akarja ölni a félvért, de képtelen rá. Mint kiderül, azt hitte az elszalajtott lélek kóborol a kis sikátorban. Összeismerkednek, majd Barni segít Aaronnek boldogulni a világban, amire önmagától a félvér képtelen lenne. A szőke erre akkor jön rá, mikor új barátja nem eszik. Eddig nem volt rá szüksége és azt hitte ez teljesen normális állapot az embereknél. Barni segít neki, cserébe Aaron pedig segít feltárni a kaszás fiú elfeledett múltját.

Röviden ennyi. Úgy döntöttem egy újabb BL sztoriszálat fogok összehozni velük, azonban a végkifejlet minden bizonnyal negatív lesz...

Aki esetleg elolvassa... kiváncsi lennék, ti hogy képzelitek el a Kaszást? Mind külsőre mind belső tulajdonságra gondolok.

Köszönöm annak, aki esetleg válaszol rá. :)
További szép napot!

Rég jelentkeztem. 

Ennek több oka is volt.

Első helyen (kertelés nélkül) egyértelműen a lustaságom áll. Mostanában nem volt túl sok kedvem irogatni...

Most ismét érzek magamban annyi erőt, hogy újra kezembe vegyem billentyűzetem, és leglépeljek pár sor annak a néhány látogatónak, akik erre felé tévednek. (szép mondat, de én már ki nem törlöm az biztos)

Mi történt velem az elmúlt... egy évben... ha jó emlékszem annyi telt el. Egy év újra eltelt az egyetemen, és megérkezett a vizsgaidőszakunk. Vizsgák és szigorlatok egymás hegyén hátán, közte pár beadandó. Néha elgondolkodom, hogy sírjak vagy örüljek a művészeti évközbeni szabadságának. Akkor nincsenek nagy vizsgáink maximum dolgozatok, zh-k aláírásért vagy néha napján érdemjegyért. A kipakolás ebben a félévben kegyes volt. Utolsók között voltunk és így elkészültem mindennel. Ezzel szemben botrányos szereplést nyújtottam. Rajzból a beígért négye helyett egy hármas fogadott, webtervezésből szintén hasonló sikerrel zártam. Játéktervezésből négyest kaptunk a csapattal. Ezen annyira nem csodálkoztam. Multimédia viszont legnagyobb örömömre ötös lett, így érzem, hogy megérte összebarátkoznom az Adobe Encore-ral. 

Most az ünnepek alatt nem voltam hajlandó tanulni, és ma már el kellett kezdenem. Fele annyit nem tanultam mint gondoltam, egy kicsit csalódott vagyok. Kétségbeesni azonban nem fogok. Kellő messzeségben van a művészettöri szigorlat és vizsga egyaránt...

Maga a karácsony nem telt másképp, mint szokott. Szaladgáltam a darabokra hullott család részei között. Első nap anyumnál, majd mamámnál és végül apunál végeztem az ünnepek napjait. Most ismét anyuméknél vagyok, ezért is tudok írni... 

Sulin kívül nagyon nem történt semmi meglepő. Telik az idő, és unalmas életem halad előre. Ha emlékeim nem csalnak a barátnőimmel írt szerepjárékról még nem ejtettem szót, pedig lassan egy éve irogatjuk. 

Február véén kezdtük el írni azonban még egyenlőre nincs se címe se rendes formátuma. Krimi történetet akartunk írni, ami lényegében sikerült is, mostanra viszont teljes mértékben megváltozott a probléma. A kezdeti eltűnést felváltotta egy nagyobb kaliberű probléma ami fenyegeti a két főhősünket. Idővel majd rendesen leírjuk és terveink szerint valamilyen formában publikáljuk a kész művet... Akkor több minden kiderül majd...

Rövid összefoglalómat a 2014-es évről nagyjából be is fejezem. Magamat ismerve szilveszterig úgysem jelentkezek. 

Utólag mindenkinek Kellemes Karácsonyt,

és előre is Boldog új évet minden kedves látogatónak!

Sziasztok!

Vége a vizsgaidőszakomnak. 

Egész jó zárása lett a 2013-2014 első félévemnek a magam mögött hagyott vizsgaidőszak. Többnyire jó jegyeim születtek, amikért helyenként keményen megdolgoztam. 

Minden esetre büszke vagyok magamra.

Ennek a jó hínek köszönhetően neki is láttam eddig elhanyagolt projektjeim folytatásának illetve elkezdésének. Elsőként a tavalyi nagy projektemet a VILÁGTEREMTŐT szeretném komolyabban elkezdeni. A tervezési szakaszon már vagy egy hónapja túl vagyok, így már csak lappangás és helyenkénti ötletgyűjtés volt azelmúlt hetekben. Első részt a másik honlapomon február elsejére ígértem, de magamat ismerve késni fog. Ezért előre is bocsánatot kérek. 

Született egy kisebb történetem is, azonban ő még átírásra vár, ugyanis elég gyorsan történnek benne az események, és nincsenek átkötő részek... tömör infó. ez még csak barátnőim kezében fordult meg, de tőlük egész pozitív visszajelzést kaptam... (ettől függetlenük szükségesnek érzem az átírást) 

Végül egy tervezett projekt is van, ami a Marvel univerzumnak köszönhető. Loki karaktere nekem is szimpatikussá vát, mint sokaknak a világon. Tom Hiddleston remek alakításával Loki karaktere egy olyan gonosz szereplővé vált, akit minden további nélkül meg lehet érteni... mit és miért tesz...
Lényegében az utolsó projektem az évben egy Marveles fanfiction lesz, sok OC karakterrel, és én alakítom ki benne a tizedik világot. 

Igyekszem rendben megírni ezeket a történeteket, és közlöm ezen az oldalamon valamint a Világteremtő-projekt a saját honlapján lesz láthat. Az alábbi linken eljuthattok oda.