Már az első sorok alkalmával igyekszem leszögezni, hogy én régen  yaoi fan voltam. Nem nagyon, de megismerkedtem különböző fajtáival. 
Azóta már eltelt 3-4 év. 
 

Kezdem az elején. Mi is a yaoi illetve a gyengébb verziója a shounen ai. Boys love csoportjába tartozik mindkettő, utóbbi a gyengébb fokozatot kapta meg, míg előbbi erősen korhatáros részleg felé kacsintgat. 

Utóbbi pár évben nem is foglalkoztam az ilyen dolgokkal, míg kicsiny életemben be nem pottyant Edit a szobatársam, Viola a szaktársam, Töviskapu a megrontásom kezdete, és a Shingeki no Kyojin nevű anime. Ettől kezdve pedig az ár vitt magával Tumblr és WeHeartIt falva bugyraiba, és most ismét ott tartok mint korábban. 

Sok emberrel ellentétben engem soha nem zavart ha valaki saját térfélről keres párt magának (azta milyen csudás megfogalmazás). A szüleim hál' istennek nem tudnak erről, de ha ide leírom - és megszállja őket az ihlet, hogy megnézzék a blogom - akkor most fogják megtudni. Vicces lenne... amíg nem említenék meg nekem. 

Az egész végül ott kötött ki, hogy gondolkozom egy hasonló témájú történeten, amiből akár komolyabb project is lehetne. Nem jelentem ki biztosan, hiszen csak egy kósza ötlet. El tudnám képzelni, hogy egy ilyen mangán dolgozzam. 
Persze nem most. 

Egyetem után egy évet szeretnék dolgozni valami kis helyen, ahol mondhatni megfizetnek, és nem dolgozom magam halálra. Mellette pedig szeretnék alkotni. Sokat, és különböző témájúakat és mindenek előtt olyanokat, amiket én is lefogadok, és rábólintok. 

Barátaimmal tervezgettük a nyári gyakorlatunk alatt, hogy egy évig összekültöznénk öten, egy albérletbe valahol. Dolgozgatnánk és mellette mindenki összpontosíthatna a saját projektjeire. 
Az ötletet én teljes mértékben támogatom, bár otthon nem hiszem hogy örülni fognak a hírnek. Idén... vagyis jövő nyáron, már szeretnék munkát vállalni, és az onnan megszerzett pénzt félretenni. A napokban felvettem a diákhitelem az elkövetkezendő 2 évre, de akárhonnan nézem azt ígyis-úgyis vissza kell térítenem, sőt még rá is fogok fizetni. 

Úgy döntöttem ez a cím írja leginkább körbe a mostani hetem. 

Hóember:
Volt egy feladat, ami az istenért sem akart sikerülni, sőt a hogyanját se igazán értettem. Gondolkodás nélkül írni... Vizuális kommunikáció mostanában egyre nagyobb meglepetéseket okoz a számomra.

Dante:
Ismeritek a Devil may cry-t? Nem? akkor érdemes rákeresni a legutóbbi játékára... van benne mit nézni. Egy hete kezdtem el vele játszani, de mondhatni a rabjává tett. Dante fiatalkorában is olyan kis szívtipró volt, mint idősebbik verziója. Egy pár szóval (nem akartam egyet írni) érdemes megnézni :)

Színkör:
Leszögezem, hogy utálok festeni... Egy normális ember ilyen esetbe nem megy olyan órára magától, ahol 90%-ban festenek. De azért érdekes, csak  a színkör böki a csőröm :D

Portré:
EGyetlen valós sikerélményem a héten, ugyanis rajzon ez egész szépen megy :D Egy "Jó'-t is kaptam már rá tanárúrtól, szóval határozottan büszke vagyok magamra :D
Ha lesz annyi energiám befotózom őket, de nem esküszöm...

Röviden tömören ennyi volt a hét ezen része. 
De van még más is...
Tegnap volt a névnapom, és mindenki rendre felköszöntött, amiért nagyon hálás vagyok. Kaptam pár aranyos ajándékot is, köztük egy virágcsokrot anyutól. Ezt jobb híján egy cukros üvegben tárolom, jó kolis módjára. Kaptam Dantés képeket Anditól és Violától, és sz egyiken ott fityeg a "Boldog névnapot szivi!" felirat. Vivó pedig lerajzolt engem animésen, ami nagyon aranyos lett. Kósza információk keringenek arról (tehát beszéltem anyuval) hogy kapok egy új telefont is, mivel elődjét sikeresen elhagytam. Most pedig egy régi samsungot teszek a lehető legjobban tönkre...

Röviden, tömören, és minden kerítés nélkül ennyi volt az elmúlt hét.

Köszönöm, ha elolvasod :)

Egy év telt el, amióta nem írtam egy sort se. 

Most teszek ellene, laglábbis nagyon igyekszem. 

Lassan kezdődik a második év az egyetemen. Már megkaptam az órarendet, és egy szó mint száz... frenetikus. A hétfői nyolctól nyolcig tartó maraton annyira nem szimpatikus, de hozzászokok idővel. 

Megvolt az év meglepetése egy iwiwes üzenet képében. Egy régi ismerősöm keresett fel, ami nagyon meglepett, de ennek úgy... pár napja (?). Azóta beszélgetünk, de nem tudom mi lesz a vége. 

Vasárnap megyek vissza a kollégiumba. Ottani kis csoportunkkal ismét pokollá tesszük a Kaffka csendes lakóinak életét. A többiekkel beszéltük, hogy mindenkinek van egy képregényterve, aki kicsit határozottabb, mint én az biztos el is kezdte. Mostanában egy újabb történeten dolgozom, és abbók készítek majd egy képregényt. Ha minden jól meg akkor egy nemzetközi versenyre is jelentkezek vele, de ez még nagyon messze van. 

Mostanában sokat angolozta, ami egy kicsit meglátszik, de még nem bízom magamban annyira, hogy elmenjek nyelvvizsgázni belőle. A német pedig még mindig félig van meg, de lusta vagyok, és már kedvem sincs újra nekifutni. 

Most hirtelen csak ennyi dolog jutotz eszembe. 

Majd jelentkezem... talán :D 

Vége a nyárnak. 

Aki eddig nem vette volna észre, annak most szólnék. 

Hétfőn hivatalosan is kezdődik az egyetem. 

Még nyár elején terveztem a folyamatos blog írást. Gondolom ez mindenkinek feltűnt, hogy hát... elmaradt. Mondjuk ha egyszer nem történik semmi említésre méltó, akkor nehéz egy értelmes bejegyzést összeállítani. 

Augusztus 27-31 tartó napokban átestem a gólyatáboron. A komolyabb feladatokból hál isten kimaradtam. Magyarán nem ittam pálinkát (csak minden mást), és nem kellett időre innom se semmit. Maga a gólyatábor nagyon jól sikerült. Sok emberrel megismerkedtem, de nem tudom kinek az emlékeiban maradtam meg én is. Most a következő feladat a kollégiumi szobatársaim megismerése. Szánom-bánom az egyikőjük nevét elfelejtettem, de majd vasárnap megkérdezem megint. 

Lassan teljesen feltérképezem Kaposvár utcáit, azonban még akadnak kisebb-nagyobb problémáim. Idővel ezeket majd orvoslom. 

Végezetül megpróbálom összegezni a nyarat. 

Legjobb pillanat: 
mondjuk, mikor megtudtam, hogy felvettek az egytemre.

Legrosszabb pillanat:
írhatnám, hogy a vége, de nem. Talán az egyik barátnőm mondata. Egy kicsit azt sugallta, hogy ő már nem igazán hisz a barátságunkban. 

Tanulság:
Ittasan nagyon beszédes vagyok.

Legújabb szerzeményem:
HP (Harry Potter) 6. kötete... végre az enyém... a kis drágaszááág...

Legnagyobb öröm:
Megszülettek a kiscicák, és meg is tartjuk őket. (ettől függetlenül, még mindig eladók!) 

Legmeglepőbb tény:
Anyu élvezte az animációs filmet, amire beültünk a moziban. 

Legszomorúbb hír:
A szüleim véglegesen eldöntötték, hogy elválnak. 

Szóval... volt jó is és rossz is ezen a nyáron. Egyenlőre nem tudom mit hoz a jövő, de optimistán készülök szembe nézni vele. 

Mindenkinek további jó hétvégét, és majd jelentkezek. 

Sziasztok. 

Hol is kezdjem... 

KAPOSVÁRON A 400BÓL 400AT ÉRTEM EL! 
De ez még nem biztos hogy elég lesz. Holnap este kiderül majd. 

Minden felvételiző sorstársnak sok sikert kívánok! 

Majd holnap este jövök részletesebb leírással is :D

addig is minden jó....