Utólag is 

B O L D O G    N É V N A P O T    K Í V Á N O K   K I D A - C H A N !

Bár már megkapta a csokiját, én ide most írom ki. 
Vasárnap volt a névnapja. 

Hmm... ma sem történt igazából semmi. Vagyis semmi rossz. Nem feleltem egész ap, viszont tesin lefutottuk a sprintet. Közepesen sikerült. 

Délután megint volt rajzom. Léda volt ott, aki alattam jár, csak az ötödik évem miatt most egy évfolyam vagyunk. Ő már negyed háromkor elment. Én még maradtam, és amiket vittem itthoni munkákat megmutattam a tanárnak. Meg is lett az eredménye. Újabb kiállításom lesz a suliban. Később elmentük a tanárral feltenni a tavalyi érettségizők képeti. Mondhatom nehéz szülés volt. Kevés kép került fel, de ez még mindig jobb mint a semmi. Végül ismét három óra tájékában végeztem. Zsófinak még volt egy húsz erc vissza a faktból, szóval nekiállta megnézni a fogalomtárat, ami érettségire kell. Szép menet lesz. 300-400 definíció plusz isten tudja mennyi felismerés szintű fogalom. Meg egy 500 kép, de az már felvételieimre is elég lesz. Szóval miután végett lett a biosz nevű tömegkínzó eszköznek, mindenki élettelen arcal jött kifelé. Zsófi mosolygott, de azt mondta, hogy ez csak egy pillanatnyi őrület volt a részéről. Végül elindultunk a buszmegálló felé. Útközben találkoztunk Kida-channal is. A busz egész pontosan érkezett. Felszálltunk, és én találtam egy üres üléspárt. Szerencsés voltam, mivel a rajztokkal nem jó buszon állni. Leültünk, és megindultunk hazefelé. Ahogy közeledtünk egyre sötétebb lett az ég. Végül Vásárosdombó után elkapott minket a vihar. Villámlott, és a busz teljen lelassított. Aggódtam egy kicsit a rajzok miatt, de végül épségben hazaértem velük. 

Ezt követően mehettem németre. Az gyorsan lement. Hat órára már itthon is voltam

Sayu ma dobott egy SMS-t, hogy ő bedöglött, szóval belázasodott. Nem akarjuk mondani Kidáékkal, de... megmondtuk. Azért természetesen 

J O B B U L Á S T   S A Y U - C H A N ! ! !

Önkényesen úgy döntöttem nem tanulok. Őszintén még ha akartam volna se tudtam volna. A töri jegyetem olvashatatlan a magyar meg hiányos. Jó hogy másból nem felelünk... Álmos is vagyok szóval megyek elteszem magam holnapra. HA így haladok nem is megyek suliba. Apuvan lehet elmegyek valami kukoriakiállításra. Még meglátom. 

Szevasz tavasz...

Hát ez is megvolt. Ma volt Európa Nap Sásdon.

Franciaországot kaptuk.

Hívtak csütörtökön, hogy menjek és mint utcai rajzos tevékoenykedjek. Senki sem kért portrét, mert azért pénzt is kértem volna. Szóval a mai bevétel nullára redukálódott. Negyed kettőkor álltam neki, és az első kép négy órára kész is lett. Egyik ismerősöm (Dóri) fél négyre nőtt. Mint kiderült, ő betegeskedik. Megfázott, de azért eljött. Sokan megnéztek minket, és olyan fél hat körül átcsapott az egész játszóház félébe. Erre azonban nem voltam felkészülve egy asztallal és két székkel. Sikerült megoldani. Végül hat körül mindenki elment, és én is összepakoltam. Aztán befejeztük az utolsó kéünket, és hét órakor elindultam haza. Három órával tovább maradtam, mint azt gondoltam volna. 

Itt van pár kép az egészről... pontosabban arról a részlegről, ahol mi voltunk:

Dórival:

Nap fő műve:

Miért van az, hogy valaki azt mondja, ha nem élvezed, amit csinálsz, hagyd abba...

Ezzel szemben akivel együtt csináltad, azt szeretné, ha folytatnád...

Mondta ugyan, hogy nem ő dönt. Ezzel a beszélgetéssel sikerült lelkifurdalást okoznia, hogy otthagyom őt. 
Nem nagy dolog miatt szeretném otthagyni. Vagyis nem olyan egetrengető ügy végett. Csupán már nem szeretek oda járni. Most nem voltam egy jó ideig, és őszintén jól esett péntekenként itthon lennem, és nem csak este tízkor hazaesnem.
Igen lehet lusta vagyok, de nem vonz már az a közeg, amiben a zenekar van. Jövőre ígyis-úgyis otthagytam volna őket. De nem bírom tovább. Egy éve tervezem, és most meg ismét kétségek között vagyok. 

Minden esetre ma a szünet idejében megyek beszélek a karmesterrel, és meglátom mi lesz . . . de nem adok sok esélyt neki. 

Kis szikra pattan,
Tüzen lassan lobban,
Míg én csak por leszek,
S főnix módjára újraéledek.

Ledöntve falakat,
Áthágva szabályokat.
Felperzselem a világot,
Mely nekem csak szenvedést adott. 

Újabb nap telt el. Már csak a péntek van vissza. Még két dolgozatot raktak be arra a napra. Nincs túl sok kedvem bemenni, de muszáj lesz.

Ma volt az idei első órám is a zenesuliban. Hárman voltunk be. Idén ismét én megyek külön fél órát. Így csak csütörtökön meg kedden kell bejárnom. Majd meglátom, marad-e ez még év végéig.

Úgy tűnik kell két nap egy bejegyzés megírásához: 

(09.16) Most jelentettem be az egyik társamnak, hogy ott szándékozom hagyni a zenekart. Mondhatom nem örült. Eddig se nagyon voltam, nem tudom min változtatna ha újra mennék. Ma még beszélnem kell a karmesterrel. Nehéz menet lesz, de majd csak túlélem. Majd szünetbe lemegyek. Amennyiben meghalnék liliomot kérnék a síromra. 

Szevasz tavasz....

Megint egy újabb hét... mondhatom nagyon nem hiányzott. Még csak egy nap ment le, én meg már most bele akarok halni ebbe az egészbe. Ma alapjában véve 4 kemény órám volt, de miért ne csesznék el az egyetlen lightos napomat... betettek egy szakkört. Rajz. Szó nincs róla, imádom, csak az előtte lévő két óra potyára nem tetszik. Rajtam kívül még két lány van. Velük ma egész jól elbeszélgettem, de a nevüket nem kérdeztem. Mint azt Kidától megtudtam az egyikőjük Léda a másikat viszont ő se tudta megmondani. Majd legközelebb megkérdem. Tanár elkapni is egy tortúra volt. Csak menet közben tudom elcsípni. 

Azt ajánlotta ne menjek el emelten rajzból. Ugyan már... csak nem lehet nehezebb a felvételieimnél... de még meglátom. 

Ma tesin röpiztünk, és párszor erősebben ütöttem a kelleténél. Megesik na... Sayu persze le is cseszett... hát istenem hosszabb volt a nyári szünet mint hittem. 

Na egy kicsit a sulin kívüli téma...
Ma töltöttem le pár cikket a DIR EN GREY-ről. Tochiról meg Shinyáról személy szerint. Kár, hogy nem tudok japánul olvasni. Bizonyára érdekesek lehetnek. Azonban ami késik nem múlik. 

Voltam ma a zenesuliba is. Csütörtökre vagyok egyenlőre beosztva. Remélem ez így is marad. 

Mára ennyi...

Szevasz tavasz....